A műtét napja: 2025.01.21.

 Reggel 5:20 körül jött egy nővér, aki vérnyomást mért és a szobatársamnak bekötötte az infúziót. 7:30 körül vitték el és az orvos benézett hozzám, megkérdezte minden rendben van e és akkor majd a műtőben találkozunk valamikor és elment, hiszen hamarosan műtenie kellett a szobatársamat. Ezután nekem hosszú várakozás volt, étlen és szomjan ugye. Még fogat mostam 8:40 körül, hogy az éhség azzal is csillapodjon kicsit, illetve jól is esett, hisz ma már nem lesz rá alkalom valószínűleg hogy fogat mossak.  Elég fáradtnak érzetem magam, de  pihenni nem tudtam, jó nagy zaj volt, takarítás. Jövés menés a folyosón, így a pihenés kuka. 

Vártam, hogy jön egy nővér és beköti nekem is az infúziót, hisz a szobatársamnak viszonylag rövid műtétet terveztek (max 40 perc), de senki nem jött. Egyszer csak hallottam, hogy a nővérpultnál a nevemet mondta egy férfi, hogy jött értem, na ekkor kicsit bepánikoltam, hogy nekem még infúziót se kötöttek be, hogy lesz ebből altatásos műtét, ugyanis ezt beszéltük meg korábban az altató orvossal. A beteghordó fiatal férfi nagyon kedves volt, bejött mondta, hogy menjek el pisilni aztán öltöztek le meztelenre és feküdjek be az ágyba a takaró alá. Megírtam a férjemnek gyorsan üzenetben, hogy visznek a műtőbe és ekkor jött a nővér bekötni az infúziót, ami extra gyorsan lecsöpögött, konkrétan majdnem lefolyt, mire a műtőhöz értünk. 9:30-kor vittek el 10-től kezdődött a műtét és 12:15-kor hoztak vissza. Úgyhogy egy 2 órás műtét volt a dolog. 

Betoltak az előkészítőbe, ahol a műtős segéd (Áron) nagyon kedves volt, mindent elmondott mi fog következni. Fel kellett vegyek egy maszkot és egy hajhálót. Rám terített egy nagy kék lepedőt és azt kellett fogjam, míg a takarót kirántotta egy mozdulattal alóla. Ezután áttett a műtőasztalra és betolt a műtőbe. Nagyon fáztam, remegtem. A műtőben mindenki nagyon kedves és cuki volt, nekem ez nagyon meglepő volt. Kérdeztek egy két dolgot, adategyeztetés, melyik lábamat műtjűk stb. Altatás volt beírva, de ott egy hölgy (Lia) és az aneszteziológus meggyőztek róla, hogy gerincérzéstelenítés legyen, hisz nekem az sokkal jobb lesz. Elmondták miért, megbeszéltük. Belementek, csak annyit kértem, hogy ne halljak lássak semmit. De azt mondták az simán megoldható. Betakartak egy csomó lepedővel, mert nagyon remegtem, fáztam. Beszúrta az orvos a gerinc közeli érzéstelenítőt, majd kicsit vártak, hogy hasson és amikor tesztelték hogy hol jár az érzéketlenség elérte a köldök vonalát mondta Lia, hogy most adják be a szert, amitől nem fogok emlékezni semmire a műtétről, ez volt az utolsó emlékem, ahogy megsimogatta az arcom.  Én arra keltem fel, hogy már vége is van a műtétnek és az ágyamon fekszem és indulunk is vissza a szobába,vissza az osztályra. Gyorsan jeleztem az otthoniaknak, hogy túléltem 😃

Elég nagy fájdalmam volt, jeget kaptam rá, és fájdalomcsillapítót. Pár óráig  nem lehetett felemelni a fejem, majd apró korty vizet is lehetett inni. Eljött az ideje, hogy pisilni kellett, mert addig nem lehetett inni normálisan, míg nem pisiltünk ágytálba. Na az katasztrófa. Én éreztem, hogy kell, hoztak is ágytálat, de nem ment ki az érzéstelenítő ekkor még teljesen belőlem, így 30 percig kínlódtam, mire sikerült, meg persze ekkor már 3-man voltunk a szobába, ami nem segített azon, hogy nyugiban a pisilhessünk. A pisi innentől ágytálba ment és  magamnak kellett megoldani (betenni magam alá és kivenni). Segítség nem igazán van. 

Az éjszakás nővér megigazította a rögzítőt a lábamon, mert szoros volt és nagyon nyomta a csövet.

Borzasztó pokoli éjszaka volt, de reggel 5-kor jöttek. Ilyenkor kezdődik a meló (gyógyszer adás, lázmérés, dietetikus jön, műszakváltás).